Az alumínium-oxid por nem egyféle. A nátrium-hidroxid-tartalom és a felületi terület határozzák meg a tulajdonságait.

A vásárlók még mindig küldenek nekünk olyan árajánlatkéréseket, amelyekben csak annyi áll, hogy “alumínium-oxid por, 99%”. Ez a szám azt jelzi, hogy Al₂O₃-ról van szó. De nem árulja el, hogy a por 1550 °C-on szinterezhető-e, alkalmas-e tömítőfelületek polírozására, vagy hogy önthető mátrixban elhelyezve nem sűrűsödik-e meg. A hasznos beszélgetés négy dologgal kezdődik: szódával, fajlagos felülettel, részecskemérettel és azzal, hogy a kalcinálás milyen mértékben haladt az alfa-fázis felé.

A legtöbb ipari por Bayer-hidrátként készül. Ezt kalcináljuk – általában 1100–1500 °C közötti hőmérsékleten –, hogy a vizet eltávolítsuk, és α-Al₂O₃-vá alakítsuk. A kalcinálás intenzitása határozza meg a kristályméretet és a BET-értéket. Egy enyhén kalcinált por grammonként több négyzetmétert is mutathat, és még mindig tartalmazhat maradék átmeneti fázisokat. Egy erősen kalcinált minőség esetében ez az érték 0,3–2 m²/g felé csökken, durvább elsődleges kristályok alakulnak ki, és a mérés eredménye többnyire alfa. A reaktív alumínium-oxid ennek az elvnek az őrölt változata: D50-értéke gyakran 1–2 μm körül van, a BET-értéke az 1–5 m²/g tartományban mozog, magas az alfa-tartalma, és tömörítésre és szinterezésre készült. Ez egy másfajta anyag, mint a D50-értéke 60–80 μm-es, őrölés nélküli kalcinált anyag.

A szóda az a szennyezőanyag, amelyet az emberek alulértékelnek. A szokásos szódatartalmú kalcinált anyagok Na₂O-tartalma 0,3–0,5% körül mozog. Az alacsony szódatartalmú anyagok értéke inkább 0,05–0,15% közé esik. Az ultralow kategóriában ez az érték 0,03% alá csökken. A nátrium olvasztószerként viselkedik. Egy tűzálló téglában ez még elfogadható lehet. Egy magas alumínium-oxid-tartalmú kopóalkatrészben, hordozóanyagban vagy gyújtógyertya-szigetelőben a maradék szóda szemcséket képez, csökkenti a szilárdságot és rontja az elektromos teljesítményt. Ha az alkatrésznek fehérnek, sűrűnek és elektromosan zavartalannak kell lennie, nem kezdjük el egy általános minőségű szódával, abban a reményben, hogy a kemence majd kijavítja a hibát.

A részecskeméret-eloszlás a töltés másik fele. Egy monomodális, finom reaktív por kitölti a mátrixot. Egy szélesebb szemcseméret-tartomány csökkentheti az önthető anyag vízszükségletét, ha azt a táblás adalékanyag és a legfinomabb reaktív frakció közé helyezzük. Ha rossz D90-es értéket adunk a csúszóhabarcshoz, akkor vagy olyan kőzetet kapunk, amelyből nem távozik a levegő, vagy olyan szuszpenziót, amely az öntés előtt leülepszik. A polírozóporoknál a kristályok keménysége és mérete fontosabb, mint a szinterelhetőség. A durva, keményen kalcinált kristályok vágják a felületet. A finom, lágyan kalcinált anyagok simítják a felületet. Ugyanaz a kémiai összetétel a zsákon. Ellentétes feladatok.

Azt is gyakran kérik tőlünk, hogy a fúziós szemcséket és a táblás anyagokat úgy kezeljük, mintha por lennének. Pedig nem azok. A fúziós alumínium-oxidot megolvasztják, majd összetörik. A táblás alakú anyagot 1800–1900 °C közelében sűrű lemezekké szinterelik, majd zúzzák össze adalékanyagként. Ezek a keverék vázát képezik. A kalcinált és reaktív porok azok a finom részecskék, amelyeknek össze kell kötniük a keveréket.

Ha alumínium-oxid port rendel, az árról való tárgyalás előtt feltüntesse a műszaki adatlapon a Na₂O-tartalmat, a BET-értéket, a D50/D90-értékeket, az alfa-tartalmat és az LOI-értéket. Egy 99,5% Al₂O₃, amely 0,4% szódát tartalmaz és 70 μm-es mediánnal rendelkezik, nem fog úgy viselkedni, mint egy alacsony szódatartalmú, 1,5 μm-es reaktív por, függetlenül attól, hogy az összetétel mennyire hasonlít egymásra. A kemence nem orvosolja a rossz porválasztást. Csak véglegessé teszi a hibát.